Elég ritkán adódik alkalmam arra, hogy csinosan kiöltözve elinduljak otthonomból és felvehessem a báli cipőmet. Utoljára tavaly, a kislányom iskolájának alapítványi bálán volt lehetőségem felvenni a tánccipőt és kedvemre mulatni hajnalig. A bál olyan jól sikerült, hogy a cipőm sarka bánta és engedve a tánc erejének kitört. Bevallom el is felejtettem már, hiszen akkor nem volt módom megjavíttatni,m később pedig bárhol próbálkoztam, azt javasolták inkább vásároljak egy újat. Egy cipész műhely kell most nekem! Most azonban a bál időpontjának közeledtével ismét eszembe jutott az arany cipellő. Fájó szívvel vettem elő a szekrény aljából, hogy kirakása előtt elbúcsúzzak tőle. Szerencsére ezt nálunk lévő barátnőm nem engedte, kérte inkább adjam neki, mert ő ismer egy budapesti cipész műhelyt, ahol szinte a lehetetlen javításával is megpróbálkoznak. Nem hittem benne, hogy a törött sarok javítás megoldható, de úgyis mindegy alapon odaadtam neki. Nagyon meglepődtem, amikor másnap telefonon közölte, hogy a hét végére kész a cipő, lehet érte menni.