Keresztlányom már kislány kora óta odavan a kaktuszokért és a manókért. Nem is értem, hogy miért alakult ki benne ez iránt a két dolog iránt a rajongás, hiszen szülei sohasem meséltek neki jóságos manókról és kaktuszokkal sem találkozott középiskolás koráig tudtommal. Nincs is jelentősége, hiszen ennek a két dolognak a szeretete csak megkönnyíti családja és barátai számára az ajándékozás kérdését, mivel ezek valamelyikével bármilyen alaklom van is fel lehet vidítani. Szerencsére osztálytársai is ismerik a hóbortját, így senki nem lepődött meg azon, hogy középiskolai ballagásán virágcsokor helyett virágkosarat kapott, mely tele volt kaktuszokkal. Az iskolájába, – gondolván, hogy senki nem vesz neki virágot- én egy alkalmi csokrot rendeltem, hogy ne üres kézzel kelljen végigvonulnia az iskolán, de autómban természetesen ott lapult az alkalmi csokorral együtt rendelt díszített cserepes kaktusz is. Választásom telibe talált, hiszen meglepetés virágomnál egy fatuskó ülő manó lógatta a lábát miközben vigyázott a kaktuszra.
Legutóbbi hozzászólások